...mondják az embernek arra van ideje amire akarja, de szerintem az élet néha ezt felülírja...előfordul, hogy a kötelező dolgokon kívül semmi másra nem jut idő valójában vagy mire idő lenne olyan fáradt az emberfia, hogy a maradék időt pihenéssel tölti inkább.
No, ezt csak azért írtam, mert el vagyok maradva az esküvős bejegyzésekkel, beszámolókkal és hátha ez csöpp mentség :-).
Arra gondoltam nem sok kis bejegyzést fogok írni, hanem egy -egy valamiért kedves esküvőt ragadok ki és több képpel illusztrálom.
Itt van "elsőnek"
Petra és Ákos esküvője.
Egy nagyon meleg nyári nap volt, készülődéstől hajnalig lehettem velük.
Már mikor reggel fél kilenckor oda értem a készülődés helyszínére kellemes élményben volt részem mivel olyan terülj-terülj asztalkám volt amire nem volt példa eddigi esküvőim során. Kérdeztem is, hogy itt lesz talán a kikérés? Kérdik miért? Mondom, hogy az asztalon látható dolgokból (minőség és mennyiség) gondoltam. Válasz: nem , az nekünk van itt...
A készülődés jó hangulatban telt, én természetesen dolgoztam és közben ettem ittam pár falatkát, meg kávét. Pár képet bedobok ide:
Kicsit megcsúsztunk a készülődéssel sajnos, kevesebb idő maradt a fotózásra, így kihagytunk egy helyszínt de olyan rettenetes meleg volt és durván tűző nap, hogy nem is olyan hatalmas baj.
A fotózás után volt a templomi szertartás ami szerintem nagyon szépre sikeredett, köszönhető nem kis részben a kis gyermek kórusnak - Petra tanítványai és a hangszereknél kollégái - akik igen megható műsorral kápráztatták el és hatották meg a jelenlévőket.
A polgári szertartás kinnt volt az étterem tágas kertjében, talán itt éreztem a legjobban, hogy meleg van mivel a tűző napon ültek a pár-tanúk-szülők és szolgáltatók :-)). Ennek ellenére minden hibátlanul és meghatóan zajlott le.
Utána elkészültek a családi csoportképek meg minden ami ilyenkor szokás és kezdődhetett a vacsora.
Nagy társaság volt, több mint száz vendég, de ahogy néztem mindenki nagyon jól érezte magát.
Elég erős baráti csapat volt akik húzták is a társaságot, nagyon jó hangulatot teremtve nem beszélve a kiváló zenekarról akik élőben szolgáltatták a zenét.
Volt minden, például kamu cigányok akik pillanatok alatt a parkettra rántották a brigádot, játékok-feladatok a párnak és jelenlévőknek.
A számomra legmeghatóbb pillanat az volt, mikor tortavágás után a Barátok felhívták a parkettra a párt , körbeállták őket és egy szép barátságról szóló számot együtt hallgattak végig.
Volt is kis sírás, bevallom nekem is kicsordult a könnyem.
Ez szép volt, srácok!
Jóval éjfél után eregettünk közösen lampionokat, ami közös feladat volt mindenkinek és csodaszép látvány...
A munkám itt ért véget, indultam haza, rettenetes fáradt voltam arra emlékszem de nagyon örülök, hogy én fotózhattam az esküvőjüket... Sok Boldogságot Nekik!
