Ilyenkor mindig kicsit félve vagy nem is, inkább csöpp kishitüséggel vagyok mert hát én csak a szamár vagyok ugyebár... (ha ló nincs úgy értem) Szóval nem engem választottak véletlen kerültem a látókürükbe.
Persze ez a csöpp kishitűség párosul bizonyítási vággyal is, hogy azért én sem leszek azért rossz.
Az első találkozó is jó hangulatú volt már, kedves és jókedvű volt a pár és Anikó nővére is aki szemmel láthatóan sokat segített a szervezésben.
Mindent megbeszéltünk, aztán hipp-hopp eljött az esküvő napja. Jól sikerültek az időzitések, kevés csúszás volt vagy talán még az sem. Így kellő idő maradt a fotózásra szerencsére.
Elhívtunk pár barátot párosan, a jókedv garantált volt mert mindenki jó fej volt és látszott, hogy szeretik egymást mind, akik egybegyűltek.
A vacsi és lagzi is szuper volt, nem voltunk sokan, talán 35-40 en, de akik ott voltak remek összhangban szórakoztak, tényleg mondhatom önfeledten...
Szóval, jó volt fotózni velük-nekik... örülök, hogy összesodort minket az élet.
és a szokásos pár kép :
